hogy ír az ember könyvet, ha blogot sem tud. mert nincs mersze. és kedve sem a gép fölött ülni. nem hiszi, hogy lehet benne annyi mint a nagyokban és ha nincs, akkor nem is érdemes, azért, hogy legyen egy újabb találdmegújraönmagad thaiföldön könyv egyáltalán nem érdemes. közben meg felbátorodik és háborodik, mert ha a valóságban kiadnak olyan könyveket, amilyeneket, és egymást dicsérik a hátsó borítókon, hogy milyen faszák, akkor ő is írhatna, hiszen ilyet akárki tud.

a filmek is szarok.

és még csak meg sem próbálom, hogy vajon tudnék-e jobbat vagy csak szeretnék.

olyan a memóriám.

elfelejtettem a blogom címét, elfelejtettem a jelszavamat és amúgy sem tudom miről lehetne írni. aztán valahogy idetaláltam.

biztosan érdekesebbnek kéne lennem, de az lehet, hogy elmúlt.

vagy csak nincs időm és fáj a fejem, és most különben is minek.

tisztára kérd és megadatik. mert kaptam varrógépet. mostmár tényleg lehetne varrni, de hülye vagyok és eggész este régi leveleket olvastam a mindenféle oldalakon. picit szomorkás is lett a hangulat, meg fája hátam. mivan ha ez az egész dolgozósdi megváltoztatott, és már nem is vagyok olyan. mint régebben mikormég tökre jó leveleket tudtam írni mindenkinek. még angolul is vicceset. legalábbis nekem.

a blogokkal az a baj, hogy mindig túl sokat (vagyinkább sokmindenkinek) elárulnak mikor csak naplónak és rendszeresen használják őket.

táskát kéne varrni, tavaszit. jó lenne, ha ez igazi hobbi lenne. és nem lennék álmos, meg beteg.

ez egy zeneblog lesz amiben mindig az éppen aktuális öt rongyosra hallgatott szám fog váltakozni, kivéve. hogy ez nem most aktuális hanem 2009-ben volt. az. nagy szívfájdalmak közepette. a jó benne, hogy elég csak fél percet meghallgatni, hogy lehessen sírni. és pont ezzel a videóval.

fordítottan vagyok arányos az összes barátommal lehet.

ha be akarom tartani a szabályt, miszerint ma korán lefekszem, akkor pedig nem ér ezen rágódni.

nyálcsorgatós alvós délután. ez a szerelem.

na már megint itt a nagyszerű ötlet, hogy írjunk blogot, de semmiképpen tematikusat, hanem naplót. igazából. pedig jobb lenne tematikus, hiszen van téma dögivel. betegségek, receptek meg gyógynövények, mosódió és egészséges életmód, az egész medvehagymás hóbelebanc. még szerencse, hogy ezek mellett marhára jó a képzelőerőm, és mindig pontosan látom milyen is vagyok épp, na most olyan, mint aki egy csúf, műanyag, átlátszó kalitkában tanácstalankodik, ide lép és oda, közben mindig falba ütközik, és az istennek se tud kijönni a hülye ketrecből.

de mikor lettem én medvehagymás és egészsgételen? mikor lett az, hogy mindenféle nyavalya kezdett el rámtörni? mi romlott el megmásíthatatlanul, hogy azt se tudjam elképzelni, lehet majd gyerekem.

nem tudom, hogy vele van baj vagy vele és velem is vagy csak velem. és azt se, hogy ezt hogyan derítsem ki. mikor még rendesen beszélgetni se tudok, vagy legalább lenne valamilyen képességem arra, hogy kifejezzem magam, és megértessem másokkal, amit mondani akarok.

 fura, hogy ma rekordsebességgel mos a mosógép